Makacs tacskóasszonyságok? Ugye, értitek miről is van szó? Nos, ha engem kérdeztek, engem ugyan egyik lány se kedvelt. Na szóval, egyszer volt egy megpróbálkozásunk a beleegyezések terén, és arra gondolt a gazdim, hogy lehetne kölykünk egy szép borzeblánytól. Nos, az ötletnek nem a legnagyobb kitörő örömet tudtam le abban a pillanatban, de azért jól hangzott. Pont akkor és abban a percben amikor jött a tacskólány, akkor megjött Ágota gazdi is az osztálykirándulásról. Úgy örült, meg mindenki. A tacsi őszbundájú volt és törékeny. Értitek, hogy mire gondolok, valami elkényesztetett. Na csakugyan egy kis érdemtelen állat! A bicikli kosarában rámfújt, aztán meg ugatott! Aztán idejött hozzám Ágota gazdi, és megsimogatott. Azzal jól segített, mivel én is kiborultam a lelkemben, amiért ennyire szeretnek, és pont ez a tacskópéldány utál engem. Pedig mind jó barátja vagyok, 2 utcányi barátom van, mindenki szeret - még a postás is -. Elsorolom nektek a pajtásaimat: Fifi, Bogi, (ő a tesóm, a legjobb tesóm) Dáriusz, (hát igen, elviselem pedig akkora mint egy német dog, és a pofája is arra hasonlít) Sissi, a mazsorettes lányok, az iskola udvarmesterei. Nagyon szeretnek, de leginkább a gazdik szeretnek: Márta, Adél és Ágota. És én is hozzájuk ragaszkodom.