Néveredet                                                

A nevem Márkó. Kiskorom óta ez ragadt rám, persze több-kevesebb becézéssel. Egyébként ez a név a Marco Poloból ered, a híres felfedezőről, aki mindig elindult felfedezni. Én is!

Gazdik gazdija                                      

Az első gazdám egy nagyon melegszívű nő volt. Amikor megszülettem csak 1 vagy 2 hétig lehettem nála. Aztán viszont jött egy új család. Mivel 7-en voltunk velem együtt így bőven lehetett választani közülünk. Az egyik néni felemelt engem, mert már megint felfedezni indultam volna. Megnézték a hátamat és látták, hogy tényleg fajtatiszta vagyok, mert a tacskóknak a buksijuktól a farkáig egy szép fekete kövér csík helyezkedik el. Ez a néni a neve szerint Márta, és a két lánynak az anyukája. Az a két lány is az én gazdám. Na szóval ezennel megpecsételődött a sorsom: mostantól kilóméterek választanak el első gazdámtól.

Borzebnek lenni                                          

A fajtám is mondja: borzeb. Ami csak azt jelenti, hogy kitűnő vadászkutya a tacskó. Sok ember vesz ilyen fajtát mert első látásra kicsi és nagyon aranyos, és minden kutyához illően hűséges is. Engem nagyon szeret a családom, időközönként biciklivel erre teker volt gazdám is, de nem nagyon jön be a házba. Sokan szeretik a tacskó fajtát, mivel kicsi és nem egy akkora nagy német dog és nem is olyan óriás aki ki tud ugrani a házból, csakhogy szétszabdaljon engem.

Családbemutatás                                      

Az én családom nagyon gondoskodó! Az én családomnak a tagjai közzül mindegyik foglalkozik velem! Ez csak nekem számít, természetemtől fogva makacs vagyok, de általában nem kapok verést. A családom tagjai: én, Szofi cica, Márta, (ő az anyuka) Csabi, (ő apuka) Adél (a nagyobbik testvér) és Ágota aki a legkisebb a famíliában. 

Balmazújváros                                              

Az én hazám Magyarország, de mióta magyarul írosgatok azóta már ezt tudod. Egy csendes és nyugalmas helyen éltem aminek a neve Balmazújváros. Egy szép és nyugalmas utcában láttam meg a napvilágot, ma viszont 1 hónapos korom óta egy szép iskola melletti utcában élek. Ezen a helyen 2 tacskó is van rajtam kívül, továbbá volt 2 nagyobbtestű is. 

Amit nem lehet belőlem kiverni                    

Sokszor meg sem próbálok magam felett teljesíteni, sajnos én nagyon szeretem a bendőmet. Ugyan miért? Azért elsősorban, mert gyakran kapok csirkefejet vagy lábat, csontot vagy egyéb maradékokat. Volt, amikor lebbencslevest ettem, mert az maradt nekem. Volt, amikor a csokihabot is megnyalogattam. És van egy vicces is: szoktam csilit is enni! És még van két dolog, amit szintén nem lehet belőlem kiverni: az állatorvost és a német dogokat. Nos, nemegyszer szoktak engem sétáltatni, és útközben vásárolnak is. Egyszer amikor jöttünk haza körülbelül 8 vagy fél 8 órakor az utca elején ahol az egyik német dog lakott ott a kapu nem volt zárva és megérezte a szagot meg aztán látott is minket. Gyorsan kiszaladt és a hátsómba harapott én pedig nyüszörögtem. Ágota gyorsan hazaszaladt, mert ő görkorival volt. Márta gazdi pedig felvett engem, én viszont félelmemben beleharaptam a kezébe, és aztán végre eljött a vérszomjas eb gazdája, és lefogta őt. Még bocsánatot sem kért tőlem, vagy tőlünk. Ez, egy tacskó lelkében iszonyatos. Aztán a doktor jött, és megvizsgált engem. Rendbe fogok jönni, azonban később őt is nagyon megvetettem.

Az én szokásaim                                       

Szokásom például az, hogy a cicától megtanultam önállósodni. Ez azt jelenti, hogy meg tudom tisztítani magamat. A mancsomat mindig abban az irányban nyalom amiben a macska. A körmeimet is meg tudom ám csipeszelni, macska módra! Habár a szőrömet nem nyalom, akkor is sokat megtanultam egy miautól. 

Zárólag                                             

Egyszerű kutyának tartom magam, de szeretnek. Volt, amikor sírni tudtam volna. Volt, amikor elnánspángoltak amiért az egyik helyiségbe bepisiltem. Volt, amikor csak rámszóltak. Sokszor volt, hogy átöleltek. Sokszor megéltem mindent, tacskó kutya tacskó lélek - tacskó leszek amíg élek!