Jó a játék kint... igen, mindig ezért sóhajtozik egy kutyus. Leginkább azok a tacsik, akiket kitesznek amikor nyaralni mennek. De most nem akarom elrontani senki kedvét! Én mindegyik gazdimmal játszok egy kicsit, de tényleg csak egy picit. Kezdem Márta gazdival, aki minden este amikor a lánytesók, Adél és Ágota tollasoznak (általában mindig elfajódnak a dolgok) akkor én odaviszem az zöld mosolygós csillagszemű labdát, akkor ő mindig eldobja nekem, és így mindig pörög tovább a játék. Aztán szoktam Ágota gazdival kincskeresőzni. Ilyenkor szétszór nekem ici-pici jutalomfalatokat és nekem azokat követnem kell, mire szépen célba érek, és hatalmas nagy ölelést kapok, meg több jutalomfalatot. Egyik nap, csak úgy megjött neki az ötlete, hogy tanuljunk be valami jó feladatot: ül! Erről a jutalomfalat jutott az eszembe, ami ínycsiklandozó volt, ugyanakkor sajnos elfogyott. Akkor gyorsan Ágota gazdi elővette a halrudacskás dobozt, amelyben 4 vagy 5 rúd volt. Nos, én teljesen imádtam minden kaját, így természetesen ezt is nagyon megkívántam. Egyik rossz tulajdonságom az, hogy lusti vagyok, így a kajáért is nagyon keveset ugrottam. Na és végre amikor leültem, akkor megkaptam egy kis részt a rudacskából. Nagyon ízletes volt, erre a gazdi nekem azt mondta: ül! És azzal megsimogatta a buksimat. Nagyon jól esett, minden úgy egyszerre. De elfelejtettem: csak ülve kaphatom meg a rudakat. Ezt csináltuk 30 percen keresztül, mire Ágota gazdi elfojtott hangon szólt: ülj le már kérlek Márkó! És azzal odafutott a nagyhintához és elsírta magát. Én értelmetlenül néztem, aztán csak rájöttem, hogy csalódást okoztam neki. Akkor kijött Márta gazdi és azt mondta: ne sírj a kutya miatt, ő egy buta Márk, emiatt nem szabad kiborulnod! De Ágota gazdi a hintán maradt. Én odamentem hozzá, és a lehajtott kezét megnyaltam. Mire ő leszállt a hintáról és átölelt. Azután sosem erőltette rám a játékot vagy az én oktatásomat.