A mi családunk a világ minden pénzéért sem vinne el kutyakozmetikára engem. Végülis ők okosak, mivel nekem nem nőtt ki az igazi drótszörzetem, így nem is nagyon szoktak engem fürdetni. Hanem, egyszer történt már ilyen. Mikor engem az első otthonomról (ahol körülbelül 1 hétig voltam) elhoztak, rögtön megfürdettek. Az emlékezetes volt, én olyan mértékben zajos sikert arattam, hogy aztán rögtön kikerültem a házból. Sajnos én ilyen vagyok, de örülök is, mert az udvarban nőttem fel. Engem még többször fürdettek, ami nem igazi fürdetés volt: nyár volt, és a gazdáim szerint nagyon meleg van, de én nem vedlek sohasem, mivel ilyen szőrűnek születtem. De azért a kutyakörülmények nem emberi körülmények: a kutyák azért teszik ki a nyelvüket, hogy párát tartósítsanak, általában viszont az emberek meg azzal hűsítik magukat, hogy vízzel fröcskölik magukat. Sajnos, ez nálam nem jön be. Na egyik nap Ágota gazdi hűsítette magát, mire a vizes tálamból a vizet hidegre cserélte ki. Aztán én leültem az egyik helyiség tövébe, és ő pedig egy nagy maroknyi vízzel simogatott meg engem. Nekem nem tetszenek a szivatások, pedig most megkaptam! A cica jobban szereti a vizet, mint én... És aztán a sziklakertbe mentem, hogy a gazdi ne lássa: gyorsan leráztam magamról a vizet, majd a friss zöld pázsitba belehemperegtem. Nos, ezt szinte mindig megcsinálom, ha szerintem jön ez a rohama Ágota gazdinak az ilyen nagy melegben. A fogamat általában nem nagyon szoktuk nézni de mivel Ágota gazdi nagyon merész volt és bízott bennem, ezért felhúzta a számat és megnézte a fogamat valamint az inyemet. Vannak még csodák is nem? Főleg, ha a világ minden pénzéért is otthon találjuk a kutyakozmetikánkat!