Már amikor a szegény kutyából kijön az égszakadás-érzet, valamelyest lenyugszik. De én nem! Azon a napon ünnep volt, na ki ne találjátok, hiszen nálunk mindig ünnep van! De most! 11 óra előtt mindenki felvonult az udvarról be. Csak Csaba gazdi maradt ott elpakolni a tányérokat. Pár perc múlva én is tudtam: én bentről fogom nézni a tűzijátékot! De ez sajnos nem állt rendelkezésemre mert kint állandóan hatalmas nagy csattanásokat hallottam, bentről pedig fekete minden, és félek. Ezért mikor jött lassacskán a harmadik tűzijáték, akkor hátrafutottam. Mikor jött a negyedik újra elfutottam, és csak futottam futottam. Nagyon féltem, az égszakadásnál is roszabb. És nagyon rosszul is esett, hogy a gazdik mind fent nézték, hogy majd belehalok ebbe az érzetbe. Aztán lejöttek a gazdik, és csak nyugtattak engem, de nagyon is féltem. Aztán megint és megint csattant a petárda és a tűzijáték! Azóta mindig félek, ha esik az eső attól már nem. Mondjátok, mire számíthatok még?