A szőlő, az alma és a meggy alapvetően drága gyümölcsök, mégis teremnek a mi földünkön. Egyik nap az egyik rokonunk - aki mellesleg fél is tőlem - nagy örömmel jelentette be, hogy leérett a szőlő. A szőlő... csak a kaján járt az eszem. Amikor már estefelé volt, lámpafénynél tollasoztak a gazdik: Ágota és Adél, Márta és Csaba. Amikor Adél már várta hogy ő jöjjön, vett egy szőlőfürtöt, és én annyira néztem, hogy a gazdi megsajnált és ledobott 1 szép bogyót. És ezután még 2-őt, 3-mat! Majd a finom falatozást Márta gazdi szakította félbe. Hát persze, ez drága gyümölcs, és meg is fulladhatok tőle. Akkor én is elszégyeltem magamat. No, a második eset az iskola után történt. Ágota gazdi nagy undorral, de hazahozta az iskolában kapott almáját, leguggolt hozzám és így szólt: gyere picim, ezt neked adom. Azzal én beleharaptam az almába majd lassan nyalogattam, mire a felét megettem. És akkor meg is jöttek a szülők. Ágota gazdinak eszébe jutott, hogy kint hagyta a megevett gyümölcsöt nálam, és ha a szülők meglátják mérgesek lesznek rá. És igen, bekövetkezett amire számítani kellett, de csak egy szidás volt és kész. A harmadik eset viszont már más volt. Rokonainknál voltunk, és ott terem a fájukon a sok meggy. Zsófi barát leszedett arról eggyet, és nekem adta. Hát, ott már nem volt balhé!